elektromos permittivitás (ε) - dielektromos vezetőképesség - Az elektromos permittivitás az elektromos tér adott pontjában uralkodó elektromos eltolás (D) és elektromos
térerősség (E) közötti arányossági tényező, amely a teret abban a pontban kitöltő közegre jellemző mennyiség. Mértékegysége F/m = A·s/V·m; A szigetelőkben külső elektromos tér hatására polarizáció következhet be. Az elektromos permittivitás a villamos tér jelenléte esetén - a szigetelő közegben - bekövetkező dielektromos polarízációra (P, A·s/m² = az elektromos dipólusok térfogati sűrűsége) jellemző meennyiség. Az elektromos permittivitás a tér valamely pontjában a vákuum permittivitásának és az elektromos teret az adott pontban kitöltő anyag vákuuméhoz viszonyított, relatív permittivitásának szorzata:
elektromos permittivitás
ε = D/E = ε₀·εᵣ
ahol
ε az elektromos permittivitás, pF/m
D az elektromos eltolás, A·s
E az elektromos térerősség, V·m
ε₀ a vákuum permittivitása, dielektromos állandó = 8,854 pF/m
εᵣ az anyag relatív permittivitása, dimenzió nélkül
a vákuum dielektromos állandója
ε₀ = 1/36π × 10⁹ pF/m = 8,854 pF/m
Az elektromos teret az adott pontban kitöltő anyag vákuuméhoz viszonyított relatív permittivitása frekvencia és hőmérsékletfüggő. A különböző anyagok polarizálhatósága a relatív permittivitással jellemezhető.
Az elektromos szuszceptibilitás (χₑ) - amely egy dimenzió nélküli szám - és a relatív permittivitás között az alábbi összefüggés áll fenn:
elektromos szuszceptibilitás
χₑ = εᵣ − 1
A dielektromos polarizáció (P) és az elektromos térerősség (E) között az alábbi függvénykapcsolat áll fenn:
a dielektromos polarizáció
P = ε₀χₑE
ahol
χₑ az elektromos szuszceptibilitás, dimenzió nélkül
εᵣ az anyag relatív permittivitása, dimenzió nélkül
ε₀ a vákuum permittivitása, dielektromos állandó = 8,854 pF/m
