körpolarizáció; Két, egymástól negyed hullámhossznyira (λ/4) eltolt síkhullám összege cirkuláris (körkörösen forgó) polarizációt (körpolarizáció) eredményez. Másként fogalmazva: Cirkulárisan polarizált hullám két lineárisan polarizált hullám eredője, amikor az eredeti hullámokhoz tartozó elektromos térerősségvektorok (E) egyenlő amplitúdójúak és közöttük 90°-os eltérés van időben és térben. Az eredő E vektor végpontja körpályán mozog, amely lehet jobbra és balra forgó (jobbsodrású, ill. balsodrású). Vételi oldalon először ezeket a hullámokat lineárisan polarizált hullámokká kell alakítani egy 1/4 hullámhosszú transzformátorral (ez rendszerint egy polárváltó hullámvezetőjébe szerelt teflonlemez). A cirkuláris polarizáció előnye, hogy a vevőrendszert sokkal könnyebb felszerelni, mivel a fókuszpontba elhelyezett vevőfej tetszőleges szögben elfordítható (LNB Skew). Lineáris polarizáció esetén meg kell találni az adott műholdnak megfelelő függőleges és vízszintes polarizációs síkot. E tulajdonsága miatt elsősorban egyéni vételhez (DTH) tervezték. Főleg a C-sávban használják. A jobbraforgó körpolarizáció jelölésére az RHCP, a balraforgó körpolarizáció jelölésére az LHCP szolgál.
