Távközlési és műholdas lexikon, glosszárium

dielektrikum
elektromos szigetelő - A dielektrikum, olyan szilárd, folyékony vagy gáznemű anyag, amely elektromos szempontból szigetelőként viselkedik. A vákuumban - ideális szigetelő anyag - a töltéshordozók nem képesek elmozulni. Az elektromos szigetelők fajlagos ellenállása (ρ) nagyobb, mint 108. A szigetelőkben külső elektromos tér hatására dielektromos polarizáció (P [A·s/m²], az elektromos dipólusok térfogati sűrűsége) következhet be. Az elektromos permittivitás a villamos tér jelenléte esetén - a szigetelő közegben - bekövetkező polarizációra jellemző mennyiség. Az elektromos permittivitás a szigetelő közegekre (a vákuumra és szigetelő anyagokra), azaz a dielektrikumokra jellemző állandó.

Lásd még »»  permittivitás

0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W XYZ