Távközlési és műholdas lexikon, glosszárium

D tartomány
ionoszféra Az ionoszféra legalsó - mintegy 50...90 km magasságban elhelyezkedő - tartománya, a közvetlen napsugárzás hozza létre, ionkoncentrációja kis mértékű (100 elektron/cm3). Ez a tartomány röviddel a napfelkelte előtt (hajnalban) gyorsan megjelenik, legnagyobb vastagságát a déli órákban éri el, majd az esti órákban - az ionizáló sugárzás megszűntével - hirtelen feloszlik. A visszaverődés felső határa 200 kHz körül van, így erről a tartományról csak a hosszúhullámú műsorszóró sávban tapasztalható visszaverődés. A középhullámú műsorszóró sávba eső frekvenciákat a D tartomány erősen elnyeli. A 3 MHz feletti frekvenciák a D tartományon gyakorlatilag akadálytalanul áthaladnak.

A D tartomány felső részében található csekély koncentrációjú nitrogén-oxid (NO) ionizációját a napsugárzás viszonylag intenzív Lyman-α komponense (hullámhossza 121,6 nm) végzi, az O2 és N2 molekulákat a Nap 0,8 nm alatti hullámhosszú röntgensugárzása ionizálja. A gerjesztett állapotú metastabil O2 (1Δg)-t a 102,7...111,8 nm hullámhosszúságú sugárzás ionizálja. A D tartomány alsó részében a szabad elektronok a semleges molekulákhoz tapadva negatív ionokat képeznek, a molekulaionok pedig vízgőzzel klaszterionokat alkotnak. A rekombináció - az ionizáló sugárzás megszűntével (naplementekor) - a negatív és pozitív ionok közötti egyszerű töltésátmenettel gyorsan végbemegy, a semlegessé váló atomok pedig jellemzően molekulákká egyesülnek. A folyamat néhány perc alatt lejátszódik.

A D tartományban az átlagos elektronsűrűség a földrajzi szélesség növekedésével csökken.

Rendellenes terjedés, terjedési zavarok a D tartományban:

  • napkitörések (flerek) által okozott ionoszférikus zavarok (SID, PCA);
  • ionoszférikus viharok és utóhatásai, irregularitások (PSE)
Lásd még »» E tartományF tartományionoszféra
0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W XYZ